A tegnapi nap után már semmiség volt eljutni a Papandayan vulkánhoz :) Csak be kellett angkotoznom Garutba és ott felszállni egy Cirurupanba tartóra. Az út kb egy óra volt és a hegy lábához érkeztem meg. Ott egyből megtaláltak az ojekesek, hogy felvisznek. Először 100.000-et kértek egy oda-vissza útért, nagy nehézséggel lealkudtam 30-ra csak fel - ezt az árat bőven megérte, mert elég szép menet lett volna felfelé. A kapunál kifizettem a 300.000 rúpiás (6.000 Ft) belépőt (külföldi vagyok és hétvége van), amire azért szívtam a fogam rendesen, mert itt az rengeteg pénz. De ez után megfogadtam hogy nem reklamálok a belépők miatt, mert nagyon szép hely és akár több napot is el lehet itt túrázni: van itt füstölgő, kénes kráter, vízesés, smaragd zöld színű tó, láva által letarolt terület. Nagyon sok indonéz fiatallal találkoztam (főleg Jakartából), akik ide jönnek sátrazni. Az egyik kis csapat invitált is, hogy maradjak velük, de holnap reggel már indulnom kell tovább Pangandaranba. A parkolóból azért még kb. 3 óra túra a csúcs...én odáig nem mentem fel, mert különben nem értem volna le a délutáni zuhé előtt, inkább kerülőúton jöttem vissza.

 Ilyen volt a kilátás addig amíg felmásztam:

Amit a láva maga után hagy:

A legnagyobb kitörése 1772-ben volt, amikor 3.000 ember veszítette életét és 40 falut rombolt le. A vulkán utoljára 2002-ben tört ki, de 2011-ben majdnem kitört (evakuálták is a környéket). A mai napig nagyon aktív a tűzhányó.