A temetés utáni dajdajozás hajnal 6-ig tartott, így nem sokat sikerült az éjjel aludni - ami csak azért bajos, mert a Kuala lumpuri reptéren nem akarok lepihenni, nehogy úgy járjak mint a múltkor (bár több bankkártyám nincsen :)) Viszont nincs jobb kúra mint a gyömbéres tea és a Pho (meg reggelire egy kis vega Banh mi avokádóval)

Ma délelőtt volt még annyi időm a délutáni gép indulás előtt, hogy elbuszoztam egy helyi piacra, hogy elköltsem megmaradt dongjaimat, kb. 4.000 Ft-ot. Ez a piac úgy hirdette magát, hogy  Hand Craft market, úgy gondoltam hogy itt megtalálom azokat a karkötőket, amiket kinéztem magamnak. De ez a piac nem olyan piac - van itt ruha, brill ékszerek, fafaragott dísztárgyak Kínából... de az általam óhajtott karkötőknek nyoma sem volt. Sebaj, találunk mást, nem olyan temérdek pénzről van szó... igen ám, de a pakolási lehetőségeim korlátozottak, olyannak kell lennie, ami kis helyen is elfér (mondjuk a markomban), tetszik/szükségem van rá (nem csak a pénzköltés miatt veszem meg) és belefér a büdzsémbe. Sikerült elkölteném kemény 120 Ft-ot egy szemhéjfesték felvivő eszközre, egyszerűen semmit nem találtam a 4 szintes piacon ami egy kicsit is megfogott volna, így a maradék összegből megebédeltem a reptéren és vettem egy kis elemózsiát az útra.

Ma vettem észre, hogy az egyik 200.000-es pénzemből - a legnagyobb címlet - hiányzik egy kis darab. A szállásomtól nem messze volt egy kicsi bank, próba szerencse, megpróbálom becseréltetni. Ahogy átadtam a pénzt már nyújtották is a hibátlan 200.000-est, semmi méricskélés, semmi levonás, semmi töredékár.

Otthon minden évben ebben az időszakban lebetegszem: gondolom eddigre fárad el a szervezetem a hideg elleni védekezésben és az ünnepek után vissza kell térni a munkába. Hát itt egyik feltétel sem él, én mégis betaknyosodtam. A saigoni szállásomon kb.12-en voltunk egy szobában, ebből a fele biztosan folyamatosan köhögött amikor megérkeztem, majd pár nap múlva én is. Szerintem a szobában lévő légkondival lehetett valami...mondjuk hogy sose volt kitisztítva.

A reptéren végre összefutottam utam első magyar turistáival...igaz hogy 40 éve Németországban élnek, de mégiscsak magyarul beszéltek mellettem - jó volt kicsit magyarokkal beszélgetni, teljesen elszoktam tőle. Az ürge teljesen odavolt Orbánért, szerinte neki (és gazdaságélénkítő programjának) köszönhetem hogy most eljöhettem 3 hónapra nyaralni :D Persze mind ezt úgy hogy ő nem is él Magyarországon...

A késői repülésnek az az egyik (egyetlen?) előnye, hogy ilyen szépségeket lehet látni:

Mekong delta: