Hajnalban érkeztem Ho Si Minh-be, az út kb. 7 óra volt. Bár hálókocsis vonatot választottam, nem az igazi a vonaton aludni, főleg mert minden megállónál hangszóróból üvöltetik hogy éppen hol járunk. A szállásomnál szerencsére el tudtam foglalni a helyem, így mielőtt a várost a nyakamba venném tudtam pár órát aludni. Egy perui sráccal indultunk el és elmentünk a Háborús Emlékmúzeumba, de sajnos épp szünetet tartottak, ebéd után kell visszajönnünk. Ebédre egy régi ismerőshöz voltam hivatalos: az első útitársam (Richard még Kuala Lumpurból) pont a városban tartózkodik, így összehoztunk egy találkát. Mellettem Ajus (perui srác), szemben velem Nemo (német), mellette Richard (angol) és az asztalfőn ülő úr csak úgy csatlakozott (ha jól tudom angol, de Kanadába költözött) - érdekes történetekkel.

Ebéd után Ajussal visszamentünk a múzeumhoz. A belépő mindössze csak 15.000, de nagyon komoly dolgokat lehet bent látni. Számomra sokkoló volt a kiállítás, a háború minden kegyetlenségét bemutatják. Találtam magyar relikviákat is:

Ez pedig Robert Capa magyar származású fotográfus utolsó képe (részlete), nem sokkal utána aknára lépett és felrobbant:

A múzeum után megnéztük a "kis Notre Dame"-ot és a postát, ami Gustave Eiffel tervezett: