A lányoktól elbúcsúztam és áthajóztam Koh Lantára. Ez egy jóval nagyobb  sziget mint Phi Phi, így a turista tömeg is eloszlik rajta, így sokkal csendesebb. Itt töltöm el a maradék hetemet hazaindulásig:

Szállásom a sziget közepénél van, és egyik nap elhatároztam hogy elbiciklizem a délen található nemzeti parkba; sajnos az út nagyon hegy-völgyes volt, amit a 34 fokban nem bírtam, így fél útnál visszafordultam. Így következő nap kénytelen voltam motort bérelni. Összeismerkedtem egy német lánnyal, így együtt vágtunk neki az útnak. Először elmentünk a Tigris barlanghoz, ahová a dzsungelen keresztül vezet az út (természetesen kitaposott ösvényen). A barlangban pedig ki volt alakítva kalandpályának: pallókon, létrákon kellett mászni, és volt ahol négykézláb kellett bemászni egy lyukba, hogy tovább haladhassunk. Nagy kaland volt :)

Sajnos a nemzeti parkig már nem jutottunk el, mert sötétedés előtt vissza akartunk érni. Valahogy a motorozást még mindig nem sikerült megkedvelnem... illetve azt élvezem, ha más vezet, csak azt nem ha nekem kell.

A naplementét minden nap megnézem, nem lehet megunni:

Ez a helyi tuk-tuk. Annyiban tér el a kambodzsaitól, hogy itt a motor a kocsi oldalában van, nem előtte:

Egy szokásos pad thai, azaz sült tészta:

Masszázs árak a parton (1 óra); szorozd be kilenccel és megkapod forintban... vonzó nem?! :)

A sziget egyetlen hátránya, hogy este nagyon sok a szúnyog. Eddig egy országban nem használtam annyi szúnyogriasztó-krémet, mint Thaiföldön. Az itteni szúnyogokat észre sem veszed, csak azt hogy viszket a bőröd; nem érzed amikor megcsípnek, még ha megpillantod őket akkor is nehéz lecsapni. És ha megkóstolt akkor hatalmasra dagad a csípés és rettenetesen viszket. Még így is hogy kenem magam riasztóval esténként összeszedek 10-15 csípést.