Saigonban utolsó nap nem tudtam aludni, mert karaoke parti ment a szomszédban, aztán a reptéren nem tudtam aludni mert nem akartam megint elveszteni valamimet... így laza 48 órás nem alvás (najó 1-2 óra azért befigyelt 10 perces bontásokban) és betegen megérkeztem Siem Reapben. De minden nyűgöm…
Továbbra is csak ámulok és bámulok hogy Ázsia mennyire sok színű és változatos. Vietnám is teljesen eltér azoktól a helyektől ahol eddig jártam.
Amit szerettem Vietnámban:
Az ételeket! Hogy nagyon változatosan lehet étkezni, sok a zöldség, sok féle húst esznek és könnyen megtalálható a nyugati…
A temetés utáni dajdajozás hajnal 6-ig tartott, így nem sokat sikerült az éjjel aludni - ami csak azért bajos, mert a Kuala lumpuri reptéren nem akarok lepihenni, nehogy úgy járjak mint a múltkor (bár több bankkártyám nincsen :)) Viszont nincs jobb kúra mint a gyömbéres tea és a Pho (meg reggelire…
A mai napot kicsit lazábbra vettem, ellátogattam az állatkertbe, kicsit kiszabadultam a város zsongásából. Az állatkert nem nagy szám (kicsit olyan mint a budapesti úgy 25 évvel ezelőtt).
Az ott egy madár teljesen szabadon...én nem mertem közelebb menni, elég masszív csőre…
Reggel elbúcsúztunk Ajussal, mert folytatja útját északra. Az út során sok embert megismertem, együtt töltünk pár kellemes napot majd elengedjük egymást. Itt ez annyira könnyed és természetes, nincsenek kötelező körök, hogy "majd tartjuk a kapcsolatot", mert úgysem.
Szerintem már említettem, hogy…