Már lassan két hete Javan vagyok, de még nem hallottam/láttam síró gyereket. Egyszerűen boldogok, kiegyensúlyozottak és nyugodtak. Szerintem a fő ok, hogy sokat lehetnek a szüleik körül (általában családi vállalkozásokat vezetnek a helyiek) és rengeteget foglalkoznak a gyerekekkel. Nem veszítik el a türelmüket, szépen beszélnek a gyerekkel, nincs rohanás. Nagyon sokuknak 3-4 testvére is van. Kisebb csapatokba verődve játszanak az utcán, vagy a szüleik mellett. Nem kellenek ide drága játékok, elvannak egy papírdobozzal is. A nagyok nem közösítik ki a kicsiket, hanem felkarolják őket. Nagyon szívmelengető.

Ezen a képen a háziak kisfia nem akarja hagyni az apukát elmenni, így felült a motorra :) (utolsó estém itt, így vittem egy nyalókát a kiskölyöknek. Először nagyon megszeppent, majd megfogta a kezem és hozzáérintette a homlokát - ez náluk a köszönet jele az idősebbek felé)