Saigonban utolsó nap nem tudtam aludni, mert karaoke parti ment a szomszédban, aztán a reptéren nem tudtam aludni mert nem akartam megint elveszteni valamimet... így laza 48 órás nem alvás (najó 1-2 óra azért befigyelt 10 perces bontásokban) és betegen megérkeztem Siem Reapben. De minden nyűgöm elszállt amikor így vártak a reptéren :) (Így utólag, a khmereket (kambodzsai emberek) jobban ismerve a Police feliratos sapka is a díszlet része, tudniillik nagyon vicces népről van szó)

A srác elvitt Edit barátnőm lakásához ami 3 napig a bázisom volt. Itt volt lehetőségem kikúrálni magam, feltöltődni és kimosni a ruháimat.

Mikor megérkeztem Siem Reapbe egyszerűen képtelen voltam aludni; vagy azért mert már túllendültem a holtponton, vagy (amire én inkább gondolok), hogy ennek a helynek különleges rezgése van, az első pillanattól kezdve otthonosan mozogtam ebben a környezetben. Felüdülés volt a khmerek kedvessége a vietnámiak után. Segítőkészek, mosolyognak, beszélnek angolul és a gyerekek ultra cukik.

Árban kicsit drágább mint Vietnám, inkább Indonézia árszínvonalában van, fizetőeszköze a riel, de az amerikai dollár gyakoribb. Rielt csak akkor használnak, ha nem tudnak tört dollárt visszaadni (pl. 50 cent = 2.000 riel)

Siem Reap nagyon élhető városnak tűnik. Szinte minden nemzet konyhája megtalálható itt, a szupermarketekben beszerezhető minden nyugati termék (köztük sajt és felvágott, jó minőségű kenyérrel). Az utcán szélesek, szellősek. Nagyon sok helyen építkezés zajlik, a város hihetettlen iramban fejlődik.

Ez Edit lakásának az utcája; szerintem 1-2 év és itt is aszfalt lesz és szálláshegyek.

Ez pedig a belváros egy részlete: