A gépem kora délután indult Balira. A járat eleve késve érkezett meg Malangra, de nem sokat cicóztak a ki-be szállítással, 10 percen belül már úton is voltunk Denpasarba.

Esti állomásnak Kuta-t céloztam meg, ami a reptértől kb. 10 kilóméterre van - ha motor taxit rendelek akkor max. 18.000 rp (360 Ft) a fuvar. A terminálról kilépve egyből megtaláltak a hiénák: 100.000 Rp-ért akartak elvinni... így sétáltam tovább. Egy srác aztán "csak" 50.000-et mondott be, így vele elkezdtem alkudozni, 20.000-nél álltunk meg, de csak azért, mert mondtam neki, hogyha ennyiért nem visz el, akkor hívom a Go-Jek-et 18.000-ért. Átmotorozva a városon elöntött a nosztalgia. Annyira más a hangulata, mint Javanak, melyhez nagyban hozzájárul, hogy itt hindu vallásúak a lakosok: sok kis templom, tálkákban áldozatok.

Gyorsan lepakoltam a szálláson, megszerveztem a másnapi fuvarom és belevetettem magam a karácsony esti forgatagba. Arra legkevésbé sem gondoltam, hogy pont Balin fog érni az első kultúr-sokk! Nagyon zavart a rengeteg turista, az árusok és mindenhol karácsonyi díszek lógtak és ehhez passzoló zene szólt mindenhonnan. Javan hozzászoktam, hogy lépten-nyomon köszöngetnek, de ez mindig egy kedves gesztus volt... itt viszont csak eladni akarnak neked, a híres indonéz barátságosságnak nyoma sem volt. Az árak annyira soknak tűntek, pedig ha forintra átváltom ugyanazok az árak mint otthon... de én nem ehhez voltam szokva az elmúlt 3 hétben! Fájt 3-4-szer többet kiadni egy étkezésért, mint előtte. De mivel karácsony volt, beneveztem egy jó kis indiaira.

Kis családommal sikerült beszélni, virtuálisan kicsit meg is tudtam nekik mutatni a várost.